Habár a húsvéti menü településenként és családonként is változó lehet, akad néhány olyan dolog, mely szinte egyetlen háztartásban sem maradhat el az ünnepi asztalról. Ez nem más, mint a sonka a főtt tojás, a kalács és természetesen a pálinka. Ennek legfőbb oka pedig a régi népszokásokban keresendő.
Faluhelyen ugyanis húsvét napján frissen főtt sonkát, tojást és kalácsot tettek fonott kosárba, mellé egy üveg pálinkát és egy üveg bort csúsztattak. A csomagot egy hímzett terítővel takarták le, és a templomba vitték, ahol az ünnepi misén a pap megszentelte.
Ezután a megszentet ebéd került az asztalra, a lakoma mellé pedig a családok és vendégeik természetesen a pálinkát és a bort is jó ízűen elfogyasztották.
A sonka azért került ilyenkor az kosárba, mert a többi hússal ellentétben ez őrizte meg legtovább a szavatosságát, így a disznótorok után még tavasszal is maradt belőle a kamrában. Nagyböjt idején azonban nem tudták elfogyasztani, így csak húsvétkor került feltálalásra.
A tojás ezzel szemben a hívők feltámadást jelképezi, míg a kalács egyes elméletek szerint az ősi, áldozati ételek maradványa, míg mások szerint ez a szokás a zsidó hagyományhoz, a kovásztalan kenyér ünnepéhez köthető. De hogyan és miért kerül az asztalra húsvétkor a pálinka?