Gyakran hallhattuk kiskorunkban, de akár még most is, hogy egy családtag azt mondja a rothadó gyümölcsre: ne dobd ki, pálinkának még jó lesz! Sokszor hangzott el ez a javaslat szüleink vagy nagyszüleink szájából, amikor egy külsőre sérült gyümölcs sorsáról kellett dönteni. Azonban szeretnénk eloszlatni azt a téves elképzelést, hogy a hibás gyümölcsből is ugyanolyan jó pálinka készül, mint egy egészségesből.
Kitűnő pálinkát kizárólag kitűnő alapanyagból lehet főzni.
Abban az esetben, ha elsőrangú pálinka késztése a cél, érdemes alaposan átgondolni, milyen gyümölcsöt részesítünk előnyben és milyen gyümölcsfát ültessünk. Minden gyümölcsnek eltérő a cukortartalma, az íze és az aromájuk is más. Utóbbi lehet a legfontosabb szempont a pálinkarajongók számára, hiszen még a gyakorlatlan kóstolók is észreveszik a különbséget a különböző aromák közt. Alább összegyűjtöttük azokat a gyümölcsfákat, amik biztosan nem okoznak csalódást, ha pálinkafőzésre adod a fejed.
A szilva méltán népszerű cefre alapanyag. Különleges aromával bír, ráadásul gyümölcstömegre viszonyítva szilvából készíthető a legtöbb pálinka, ami lássuk be, igen nagy plusz pontot jelent. Fontos figyelembe venni, hogy általában a késő nyári-őszi fajtáknak jóval magasabb a cukortartalma, így ezek a legjobb pálinkaalapanyagok.
A Lepocita fajta egyre nagyobb népszerűségnek örvend Magyarországon, július végén és augusztus elején érik, rendszeresen terem és igen nagy mennyiségeket képes leadni. Gyönyörű, nagy darab, erősen hamvas héjú szilvát produkál. Nagy előnye még, hogy magvaváló fajta, ami annyit jelent, hogy nagyon könnyen kimagozható.
Az Elena egy korán termőre fordul, szeptember végén érik, öntermékeny szilvafajta. Eredetileg a besztercei fajtakör pótlása miatt hozták be Németországból, mivel az előbbi igencsak vírus érzékeny fajta. Átlagos cukortartalma 18,4%, ami igazán édes, aromás ízélményt nyújt, méretét illetően termése középnagy, megnyúlt formájú, sötétkék héjú gyümölcsöt terem.
Ki ne ismerné a lédús, mézédes aranysárga finomságot? A Gönczi magyar kajszi igen régi, itthon elterjedt fajta. Ez az egyik lekedveltebb kajszi íz, utánozhatatlan zamatokkal rendelkezik. Július közepén érik, nagyon hálás fa a kertben, mert rendkívül könnyen adaptálódik. Mennyiségkihozataluk is igen jó, így kifejezetten ajánlott pálinkaalapanyag.
A Kioto héja sima, nem sérülékeny, emiatt kitűnően tárolható és szállítható. Gyümölcshúsa keményebb, de lédús, kiváló íze van és cukortartalma éréskor 13 % körül mozog. Ha Kioto fát ültetünk, ajánlott ritkítani, télen pedig alaposan megmetszeni. Nagyon jó a termelőképessége, az alsó ágai mindig termékenyebbek és azt is jó tudni, hogy az idősebb ágai többet teremnek, mint az egyévesek. A virágzásnál fellépő fagyokat is nagyon jól bírja, amennyiben ezt a fajtát választjuk, emiatt sem kell aggódunk.
A meggypálinka egy igazán pikáns különlegesség, mert általában magában hordoz egy enyhe marcipán ízt is, ami igazi kuriózummá teszi azt. Népszerű meggyfajta az Éva, ami Magyarországról származik, július elején érik. A fa erős növekedésű, koronája felfelé törő és kifejezetten jó termőképessége van. Gyümölcse igazán kellemes ízű, kemény húsú és kifejezetten szerethető tulajdonsága, hogy termése nem hajlamos hullásra.
A Petri meggyfa szintén itthonról származik, viszont még nem számít igazán elterjedt fajtának. Középerős növekedésű, koronája felfelé tör, majd szétterül. Nagyon kedvelt cefre alapanyag készül belőle, hiszen a fa elágazódási képessége remek, így termőrész berakódási hajlama is kiváló. Nagyon jól termő fa.
A körtéből szintén remek pálinka készül, az őszi-téli fajtákat érdemes előnyben részesítenünk, hiszen ezeknek cukortartalma jóval magasabb nyáron érő társaiknál. Itt kivételt képez a Vilmoskörte, hiszen nyáron érik, mégis a legnépszerűbb pálinkaalapanyagok egyike, mégpedig egyedülálló zamata miatt.
A Packham Ausztráliából származik, viszonylag új fajtának számít még itthon. Gyümölcse bőlevű, enyhén savas, zamatos, kissé Vilmosra hajazó. Szeptemberben szüretelhető, egészen áprilisig eláll. A felsorolásból persze nem maradhat ki a népszerű Vilmoskörte sem, amit augusztusban tudunk szüretelni, gyümölcse egyébként 16 brix fokra érik. Fája nagyon jól alkalmazkodik, nem kimondottan igényes, így méltán lett a világ legkedveltebb fajtája.
A birs egy igen különleges gyümölcs és sajnos egyre kevesebb figyelmet kap a gasztronómiában. Pálinkája hihetetlen zamatos, viszont nem adja könnyen magát, hiszen pálinkakihozatala a szilvához képest gyengébb. Jóval kevesebb ital készíthető belőle, mint a fent említett gyümölcsökből.
A Leskováci birs régi, balkáni eredetű fajta, nem kifejezetten erős növekedésű, de bőtermésű fa. Szeptember végén érik, gyümölcse közepes méretű, almára hasonlító. Húsa illatos, fehér, a színét pedig főzés után is képes megtartani. A Vrajna szintén remek választás lehet, hiszen erős fája van és emellett ő a Leskováci pollenadója is. Egyetlen hátránya, hogy mivel korai virágzású, a késői fagyok károsíthatják.