Maradjunk még a szüretelésnél. A gyümölcsöt szedjük ládába, ha gally, levél kerülne bele, azt szedjük ki belőle. Beszéltünk a gyümölcs mosásáról. Ezalatt nem azt értem, hogy minden egyes gyümölcsöt egyenként mossunk meg.
Át lehet mosni ládában slaggal, vagy egy kisebb hordóba vizet veszünk és a 20-30 liter vízben átmossuk a gyümölcsöt, de mindenképpen mossuk meg.
Most jön az, amit régebben sokszor kihagytak, a magozás. Csonthéjas gyümölcsöknél pedig ez alapvető fontosságú. A szilvát – különösen a magvaváló fajtákat – könnyű magozni. A kettévágott magtalan szilva mehet a hordóba. Aki nem akar ezzel sem foglalkozni, hozza el hozzánk! Magozó berendezéssel percek alatt kimagvaljuk. Egy mázsa tiszta és viszonylag érett gyümölcs legalább kell hozzá, hogy beindítsuk a gépet, de felső határa nincs. A kész gyümölcspépet pedig viheti haza a gazda. Gyümölcspép, amit végeredménynek szeretnénk, mert sem szeletelt, sem darabolt, sem egész gyümölcs nem képes teljesen kierjedni! A teljesen pépes és feldolgozott gyümölcsöt tudjuk majd helyesen erjeszteni.
Tudjuk, hogy ez a magvalás macerának tűnik, de a csonthéjas magokban amigdalin enzimek hatására képes ciánhidrogén és benzaldehid keletkezni. Ez egészségtelen és nem való a pálinkába. Kesernyés is lesz tőle az ital, veszít a szépségéből, tehát nincs mese – a magtól meg kell szabadulni lehetőleg már cefrézés előtt!
Meggynél-cseresznyénél a magvalás még aprólékosabb nehezebb pálya, ezért nagyon jó szívvel javaslom, hogy hozzák el hozzánk. Nagyon megtérül az idő, utaztatással együtt is.
Amikor kimagvaztuk és hordóba került a gyümölcs, akkor nagyon fontos: semennyi időt ne hagyjunk neki, hogy önállóan kezdjen erjedni. Mi indítsuk el az erjesztést!
Ha úgy hagyjuk, ahogyan a jóisten teremtette, akkor is elindul a levegő és a gyümölcsökben lévő „vadélesztők” hatására az erjedés, de akkor olyan vegyületekkel is meg kell birkóznunk később, amelyek abszolút nem valók a pálinkába. Etil-acetát, Acetaldehid teszik majd technokolos kellemetlen ízűvé a pálinkát.