Nem titok, hogy pálinka és pálinka közt rengeteg lehet a különbség. A tökéletes ital legfőbb titka a jó minőségű gyümölcsben rejlik, de természetesen a jó párlat elkészítéséhez a megfelelő tudásra is szükség van.
A szakértők könnyedén, akár már ránézésre is képesek megállapítani a különbséget a prémium minőségű pálinkák és a gyengébb minőségű párlatok között. De hogyan tehetjük ezt meg laikusként?
Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttük azokat az alapvető dolgokat, melyek segítenek abban, hogy úgy kóstolhassunk pálinkát, akár a profik!
A jó pálinka egyik legfőbb ismertetőjele az illata. A minőségi párlat ugyanis mindig ilaltos, és jól érezhető rajta az a gyümölcs, melyből a főzőmesterek készítették. Abban az esetben, ha egy pálinkán nem érezzük a gyümölcsillatot, szinte biztosak lehetünk benne, hogy nem jó minőségű italt töltöttek a poharunkba.
Akkor pedig, ha taszítóan acetonos, cefrés szagot érzünk, egészen biztos, hogy az adott párlatot nem megfelelő módon készítették, és már az erjesztés során probléma adódott.
Hasonlóan fontos az, hogy az ital ízében is emlékeztessen a gyümölcsre, amiből készült, felfedezhetők legyenek benne annak jellemző karakterei. A rossz pálinkát nem csak illatáról, de arról is megismerheted, hogy ízében az alkohol dominál, és szívesebben lennél rajta túl egyetlen húzással, minthogy kellemesen elkortyolgasd.
„Az igazán jó pálinka az, ami végigmarja a torkot. 50 fokos alkoholtartalom alatt nem is beszélhetünk pálinkáról.” Ha nyitott füllel járunk a világban, gyakran hallhatunk ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket. Fontos azonban tudni, hogy az erős pálinka mítosza nem más, mint egyszerű tévhit.
A pálinka ugyanis a főzőmesterek szerint a 40% alkoholtartalomnál mutatja meg legjobban illatát, ízét és harmóniáját. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy ennél magasabb alkoholtartalmú párlat nem lehet prémium minőségű.
Ha bővebben is érdekel ez a téma, blogunkon egy cikkben korábban részletesen is körbejártuk.
A jó minőségű pálinka színe legtöbbször tiszta és átlátszó. Kivéve abban az esetben, ha hordóban vagy gyümölcságyon érlelik. A színe ekkor sötétebb, kevésbé áttetsző is lehet.
Nyilván sokan találkoztunk már zavaros, opálos házi pálinkákkal, melyekről első ránézésre meg lehetett állapítani, hogy valami nincs rendben velük. Ezeket az italokat érdemes már kóstolás előtt jó messzire elkerülni, hacsak nem szeretnénk másnap komoly fejfájással vagy gyomorproblémákkal ébredni.
A szárazpróba a pálinkakóstolás egy fontos lépése, mely segít megállapítani azt, hogy amit épp fogyasztottunk, valódi pálinka-e, vagy csupán ízesített szeszes ital.
A szárazpróbát többféleképp is elvégezhetjük. Egyik módja, hogy a már kiürült pálinkáspoharat néhány percre félre tesszük, majd ezt követően beleillatolunk. Ha kellemes, lekváros, gyümölcsös illatot érezhetünk, akkor biztos, hogy valódi gyümölcsből készült, minőségi pálinkát fogyasztottunk.
Másik lehetőség, hogy a párlatból pár cseppet kézfejünkre csepegtetünk, majd szétdörzsöljük a bőrünkön. Miután az ital elpárolog, megillatoljuk. Ha aromával ízesített szeszesitalról van szó, a jellegzetes, gyümölcsös illatot nem fogjuk érezni a szárazpróba során.